Ugrás az ismeretlenbe.

Szerző: 
Kriptas

Már csak pár nap és indul a szezon, valahogy úgy érezzük magunkat mintegy magasugró az ugrás előtti pillanatokban.
A tavalyi szezon a koncentráló unalmas körözésre az idei nyár az ugrás előtti izgatott egy helyben toporgásra emlékeztetett. Hogy mire gondolunk?
A tavalyi igazolások tükrében a csapat egy elvárt eredményt hozott. Lehetett volna jobb is, ha a döntő pillanatokra, jobban tudunk koncentrálni, és azt a pici mentális extrát hozzá tudjuk tenni, ami két évvel ezelőtt bennünk volt. (Ez azonban hiányzott.)
Persze lehetett volna rosszabb is, ha meg remeg a kéz és nem állunk bele kellő profizmussal a szezonba. A kettő egyvelegéből ki is jött a bajnoki harmadik hely.
A nyár pedig meghozta a változást. Két évvel ezelőtt Andi érkezésekor pont egy ilyen folyamatot láttunk, gyakorlatilag egy kezdő csapat el ment, egy kezdő csapat jött. Hogy ez nem mindenesetben és elsősorban anyagi kérdés volt és hogy az eseményeknek más a gyökere, jól mutatja például Miklai Zsanett ide hozatala.
2 éve sikerült ebből egy minőséget gyúrni. Reménykedünk, hogy idén is sikerül. De a tavalyi eredményeket akárcsak megismételni komoly fegyvertény lenne. Az erőink külső szemmel nagyjából a tavalyi évnek felelnek meg, de ez egyben azt is sugallja, hogy nem sikerült építkeznünk.
Míg az ellenfeleknél: A csaba egyértelműen erősített és láthatóan egy olyan szerepkörre tör, mint jégkorongban Fehérvár. A nyírségiek egy kalappénzzel idegenlégiósokból és hazai játékosokból össze is raktak egy csapatot, amely megizzaszthatja őket. A berény ráépített a tavalyi csapatára minőségben erősebbnek tűnik. Az óbudaiak gyengültek idegenlégiósokkal kellett feltölteni a keretet, ők velünk egy szinten lehetnek jelen pillanatban. Az mtk nehéz pillanatokat okozhat, a tevát meg lerabolták két év alatt, úgyhogy verni kell.
Persze ez nem számtan itt a 2+2 lehet 5, 4 meg 3 is.
A csapaton túl tekintve is az előrelépés felemásra, egyelőre az emlegetett ugrás előtti toporgásra sikerült.
A szponzorok például nem jelentek meg még. S szemben a vasassal és a csabával nemzetközi porondon sem vagyunk jelen, ami azért egyre inkább égető kérdés és hátrány.
Az utánpótlásról se feledkezzünk meg, hiszen láthatóan gyarapszik, de eredmények tekintetében kezd eljönni a pillanat, hogy le kellene tenni az asztalra valamit és itt beszélhetünk az up bajnoki címekről, vagy mondjuk a felnőtt csapatba beépített (meghatározó) játékosok számáról is.
A pozitívumok sem elhanyagolhatóak.
A legjobb hír természetesen, az új csarnok a jövő évre s ez hatalmas lehetőséget ad majd a kezünkbe, (bár az 500 fős nézőtér talán egy picit kicsinek tűnik és nyugtával dicsérjük a napot). Ugyanakkor számos kérdés merül fel:
Kitudjuk-e használni a létezését?
Be lakhatjuk-e, mint elsődleges sportág?
A kérdések megnyugtató rendezéséhez bizonyítani kell számokban, eredményekben, bajnoki helyezésekben, játékban, mentalitásban, megnyilatkozásban.
Az idei év tanulsága, hogy mindenki megmutathatja, mennyire hosszan tervezi az életét lila fehérben.
Így az idei szezonra kívánunk mindenkinek izgalmas ugrást, a legjobb végeredménnyel!
Hajrá Lilák!
Kriptas