Blogok

Szerző: 
Horváth Kristóf

 A kismini csapat bravúros Budapest-bajnoki szereplése után kezdő szupermini csapatunk kezdte meg a korosztályos döntő küzdelmeit. Bár az előzetes kiemelésben az első sorszámot kaptuk, sajnos a diákolimpiai szereplésről íródott cikkben említett "technikai okok" ezt a társaságot érintették a leghátrányosabban, ráadásul betegség miatt is volt hiányzó, így három játékos hiányával is meg kellett barátkozni... Pozitívum azonban, hogy így az eddig kevesebb lehetőséget kapó játékosok is előtérbe kerültek. 

Szerző: 
Horváth Kristóf

Hatalmas sportélményben volt részem tegnap este. Sajnos nem a helyszínen, bár a szomszédos Szlovákia igazán könnyen megközelíthető, de bevallom, nem vagyok egy elvakult hokiőrült. Hoki. Igen, nem röplabda, nem foci. Hoki. Ugyanis északi szomszédunk rendezi idén az A csoportos (vagy ki tudja, most éppen mi a neve...) világbajnokságot.

Szerző: 
Jeney László

Szuper hétvégén van túl a mi kis egyesületünk!
Nagy létszámmal vettünk részt a az önkormányzat szervezésében megrendezett Sportnapon szombaton. Ma, azaz vasárnap, kirándultunk egyet Gödre, hogy megnyerjük a Gödi Majális kereteiben belül rendezett, gyermek strandröplabda bajnokságot.
Kedves gödiek! Szeretünk Titeket, de mostan komolyan is! Ugye nem haragszotok ránk és meghívtok minket máskor is?! Nagyon jól éreztük magunkat és köszönjük szépen az élménydús délelőttöt még akkor is, ha a végét elmosta az eső.

Szerző: 
Jeney László

Vasárnap reggel úgy ébredtem, hogy nekem, nekünk (leányzóm) az idei röplabda döntőt látnunk kell!
Mit nekünk a családi ebéd, ha már a nyúl tojt egy ilyen lehetőséget, akkor azon ott kell lennünk! Még  akkor is, ha a Digi (nem tévesztendő össze a Gigivel) adja, még akkor is, ha tudom, hogy a lelátó olyan, hogy cipőkanál effektus néz ki erősen, még akkor is!

Szerző: 
Horváth Kristóf

Tegnap fáradtan, de jó hangulatban tettük meg Káposztásmegyer felé a távolságot jelentő néhány kilométert. Igen, mi edzők is elfáradtunk, mert reggel nyolctól este fél nyolcig, szinte szünet nélkül meccselve telt el a gödi Húsvéti Torna. Ebben az állapotban, a jóleső büszkeséggel megtámogatva soroltuk egymásnak ötleteinket a beszámoló címével kapcsolatban. Ilyeneket mint: Taroltunk Gödön, Aranyakat hozott a gödi nyuszi (brrr...), Aranytojást hozó nyúl, Aranytóojást tojó tyúkok (persze, akkor az ezüstérmes fiúknak külön cikket kellene szentelni).

Szerző: 
Jeney László

Volt eccer egy Istennő, legyen mondjuk a neve Ostra(randa egy név no), de ha ez nem tetszik, nevezhetjük Easter-nek (nem tévesztendő össze Eszterrel). Csodaszép egy csajszi volt, aki nagyon bírta a természet minden szépségét állatokkal, virágokkal együtt. Elérkezett a tél után a tavasz, osztán gondolta ez a hölgy, hogy most szórakozik egy kicsinyet. Vó’t Nékije egy madárja, amelyik színes tojásokat tojott! Lilát, meg pirosat, meg sárgát. Ző’det nem! Mer’... azt nem!:-)

Szerző: 
Horváth Kristóf

SZEGED ... így, csupa nagybetűvel. Amokor edzésen megemlítjük a város nevét, egyből tudja minden gyermek, hogy a tavasszal és ősszel rendezendő utánpótlásverseny közeledik. Most is gyorsan érkeztek a jelentkezések, készültek az új lila és fekete pólók, -sajnos a melegítőket még Szicíliában pakolják...- végül az ADRC- s időket idéző létszámmal, 32 játékossal (27 mini és 5 gyermek korosztályú) és 3 edzőval, valamint elnökasszonyunkkal, Tóth Jutkával indultunk a tiszaparti város felé.

Szerző: 
Jeney László

Az igazság az...
Nos, ha valaki így kezd egy mondatot, akkor az tutira nem mond igazat ugyebár...:-)
Nem is kezdem így, egyszerűen hiányzik az, hogy nem vagyok ott Szegeden!
Egész nap néztem a híreket, jó sokkk meccset játszottak a lányok és a fiúk is belendülnek majd... Köszönöm Kriszta a táblázatokat!
Drukkoljunk együtt!:-) Én picit még sírdogálok...

Aludj csak...

Aludj csak Pindúrom
én helyetted álmodom
egy színesebb szebb napot,
ezen a szürke alkonyon.

Szerző: 
Jeney László

Nehezen induló vasárnap, fúj a szél, az ember már megint nem aludhat addig, ameddig a takaró le nem mászik róla... Na jó, nem kell hajnalban kelni, de akkor is!
Találka a sulinál, persze kicsi késéssel, ami majd bizti valami büntit vonz maga után, de mindegy is, nagy napra készülünk!
Autóba beszállás, majd irány a „nagyfalu” másik vége. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mekkora is ez a város. Vannak olyan helyek - már Újpestről nézve -, ahova a madár is csak három napi hidegélelemmel bír csak elindulni.