Blogok

Szerző: 
Jeney László

Ott állt a lány, az út jobb oldalán. Egy apró  könnycseppet is, ejtett talán. Földvár már messze, de ma még máma van! Rímelni kéne, de a margónál megakad!:-)
Sose nem írtam még valaminek a margójára. Két nagy frászért már írtam margón kívül, de valahogy erről mindig az jut eszembe, hogy a margóra csak a tan’tó néninek volt szabad, na ja, meg nekem is, csak azt általában piros színnel és kihangsúlyozva, hogy mekkora marha vagyok.

Szerző: 
Jeney László

One... Tuuudom, ez az én hülyeségem, hogy használok bizonyos szavakat a kiejtésük, kimondásuk értelmében, ezért ha valakit ez idegesít, akkor azér’ elnézést. Remailem ezzel nem okozok oly nagy zavart az erőben. Van ez így...:-)

Szerző: 
Jeney László

Mi a franczot nem tudsz, te bugyuta?
Gondolkodom...
Rájövök! (mire?)
Mire hármat számolok!:-)
Kicsit sűrű volt (van) mostanság a röplabdás élete a lányoknak. (nekem is, de ez elhanyagolható tényező) Meccs, meccs után, osztán még Nyíregyháza is. Szóval nem könnyű az életük és ráadásul az iskolában is teljesítési kényszer van, hisz a tanerők nem mindegyikének tetszik, illetve fogadja el, hogy egyik-másik tanulója olykor-olykor, csorbítja hírnevét és foltot ejt erősen necces szervájával, bocs, felkészültségével.
Megértem őket.

Szerző: 
Jeney László

Pfuuuu... Baromi reagen írtam már (nem ronald-, csak simán rohadt ...:-))! Ilyenkor mindig megmondja az ember a frankót, hogy nem volt időm, mert sokkos a dolog, vagy olyanot, hogy frekvenciazavarosan foglalt el a Menny asszonyos és Való Világosítós cselekmények áradata, de mindez nem igaz. Egyszerűen csak valami fogta a kezem.
Na jó! Ez se nem igaz, mert nem a kezem, hanem a tudatom módosult olybá, hogy képtelen voltam a szavakat mondatokká formálni. Alkotói válságban senyvedek.:-)
Nem írtam no! Baj is az?:-)

Szerző: 
Jeney László

Ma vasárnap van, ünnep.
Hol csepereg, hol meg esik az eső, a Nap valahol bujkál a ködös homályban, az embernek semmihez nincs kedve, amolyan igazi őszi depresszív nap. Ezen érzést csak erősíti a tegnapi nap, ami kicsivel mélyebb nyomot hagyott maga után, mint ahogy azt előre gondoltam.

Szerző: 
Jeney László

Megijedtem no. Kaptam egy rahedli képet az elmúlt hétvégékről és mindet fel kellene tennem, de közben eszembe jutnak buta gondolatok, az elmúlt hétvége fáradtsága még mindig bennem van, no meg történt itten minden, de ettől kerek a Világ.:-)
Még csütörtökön kezdtük ezt a hétvégét is, lassan már rendszer lesz belőle, de remailem nem.
A nagyobb lányok mentek labdákat szedni a szlovének elleni meccsre.
Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért is? Mennyiért is? Mit is kapunk mi ezért?

Szerző: 
Jeney László

Még csütörtökön kezdődött az egész.
Amolyan békésen induló nap, korai ébresztő, majd kis munka, de tudtam, hogy muszájos megnéznem a „nagyokat” a pályán, tehát a fókusz a délutáni meccsre tolódott.
Érkezés a Vasas pályára, nézelődés, hogyan edz a Vasas utánpótlás, kisebb irigység, hogy nekik van és nekünk szinte semmi, de megáll a pítás, hogy nekünk több van a pitánkban!:-)
Ez nem is akkor, ott, abban a pillanatban esett le, vagy tudatosult bennem, hanem most, amikor írom ezeket a sorokat.

Szerző: 
Jeney László

...Ha a merengés alkonyában...
Az már milyen, ha a tegnap esti UTE-SCHWECHAT meccs kapcsán ilyen gondolatok jutnak eszembe?
Biztos bolond vagyok, vagy csak egyszerűen hülye!
Tudom, csúnya szó, de a mai világban már az egyik legkellemesebb.
No de, térjünk a lényegre. Jó meccs volt!
Jó unalmas...
Még szerencse, hogy barátias légkörben, írhatnám családiasnak is, zajlottak az események, tehát azt kell, hogy mondjam, egész jól éreztem magam.

Szerző: 
Jeney László

UTE - Gödöllő, 1-3!
Fáj! Nagyon fáj!
Most írhatnám azt is, hogy József Attilás gondolatok jutnak eszembe, de azér’ ne legyek már ennyire nagyképű!
Alapvetően voltak olyan pillanatok a meccsen, amik örömre adtak okot, tehát a fájdalom csak valahol mélyen itt bent nyilallt belém, mert nem értek több dolgot, de ezt nem győzöm elégszer leírni, hogy ez egy teljesen jogos szurkolói értetlenkedés, hisz csak tanulom ezt a játékot, még akkor is, ha megbabonáz néha a szépségével...

Szerző: 
Jeney László

Régóta adós vagyok egy beszámolóval, gondolom a Zsuzsi, meg a Jutka is le fog cseszni érte, de ez one. Időm sem volt, kedvem sem, meg amúgy is fáradt vagyok. Úgy önmagában vagyok fáradt és ilyenkor nehéz bármilyen gondolat leírása.
Azér’ essünk neki, mert megéri, mert történt valami, ami eddig még nem és annyira nem volt rossz, mint amit az eredmény mutat.
Kezdjük az elején.
Ezek a „hülye” szülők - bocsi - már megint.